|
Biografía Nagy László
Nagy László (Felsõiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)
Kossuth-díjas magyar költõ, mûfordító.
Édesapja, Nagy Béla (1889-1969), elismert gazdaként különbözõ tisztségeket töltött be, bíró is volt. Festõnek készült. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésû gazdalány. A szülõk 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Az utóbbi Ágh István néven vált ugyancsak jeles költõvé.
Az elemi iskolát Felsõiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelõgyulladás támadta meg a lábát, többször mûtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitûnõ eredménnyel.
A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az elsõ két évfolyamot magánúton, egy év alatt járta ki.
Itt indította el a tehetséges fiút a festõ-képzõmûvész pályán A. Tóth Sándor. 1941-1945-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-1946-ban Iszkázon tartózkodott.
1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparmûvészeti Fõiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzõmûvészeti Fõiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni elsõ versei: elõbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sõtér István híres Négy nemzedék címû antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költõ lesz, s õsszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.
Már nem diákként, hanem elismert fiatal költõként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy megtanulja a nyelvet és fordítson. 1949 õszétõl 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s késõbb is gyakran visszajárt.
1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928–1990) költõnõvel.
1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlõrinci
anyai nagyszülõknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztõje, majd fõszerkesztõje volt. 1957 elején megszûnt irodalmi állása és évekig mûfordításból élt. 1959-tõl haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztõje, majd fõmunkatársa volt.
1966-ban Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez illusztrációkat
is készített. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzõi estjén. Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetõben temették el.
|
Textos Recomendados
Poemas 2011-12-07 (4404 senalas)